"Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1Jn 5,3)

"Ha szerettem, el mért engedtem?"

"Parancsolatai nem nehezek" - nem, ha úgy tekintünk rájuk, mint lámpásra, amely mutatja az utat; ha segítő, védelmező korlátként tekintünk azokra, amelyek zuhanástól, eleséstől óvnak. Nem úgy, mint az a lépcső, amelyhez nem kapcsolódott korlát, s a keskeny lépcsőn az egyensúlyt elveszítve, a figyelmeztetés ellenére - "Vigyázz, keskeny lépcső!" - már esélyem sem volt a talpon maradásra. Az esés, majd a "mélyből" való talpraállás nehézsége után könnybe lábadt szemmel azonosultam a felismeréssel:
Isten parancsai hasonlatosak a lépcsőfokok mellé helyezett korláttal, kapaszkodóval. Ahol nincs korlát, ott nincs, ami megakadályozza a lelki mélybe zuhanást egy botlás, egy figyelmetlenség, egy rossz döntés alkalmával. Jobb lenne a korlátot (a parancsolatokat) megmarkolni - ami nem olyan nehéz, mint a zuhanás után összetörni és szenvedni. A fájdalmas testi foltok a test öngyógyító mechanizmusa révén napokon, heteken belül elmúlnak, nyomuk sem marad. De mi lesz a lelki sérüléseinkkel? Isten és ember között ejtett sebeinkkel, foltjainkkal?
Jézus választ adott a kérdésre, s ebbe a korlátba kellene kapaszkodnunk: "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást..." (Jn 23,34-35)

Szerző: Molnár Erzsébet

Lelki útravaló a mai napra
Február 28.

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Addig nincs szükséged hitre, míg nem reménykedsz valamiben. A remény tűzi ki a célt, a hit az a híd, ami eljuttat hozzá. Nincs szükség arra, hogy hidat építs, ha nem mégy sehová. Ám, ha meg szeretnél kapni valamit, amit saját erődből nem tudsz elérni, akkor szükséged van a hit hídjára, hogy eljuss odáig. „… az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4). Soha nem volt még ennyire fontos, hogy erkölcsi normákat tanítsunk. Ám, ha ugyanakkor nem tanítjuk meg az embereknek, hogyan álljanak rá hittel Isten Igéjére, akkor csupán akaraterővel és fegyelemmel harcolnak majd az ördög ellen, és veszíteni fognak. Jézus azt mondta Péternek: „én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lukács 22:32). Amikor nyakig érnek a problémák, és azt sem tudod, merre indulj, mondd magadnak ezt: „Hitem, csak most ne fogyj el!” A Biblia azt mondja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). A hited növekszik, ha hallod, ahogy kimondod, megvallod Isten Igéjét. Tessék, itt van még egy idézet a Szentírásból: „… de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). Lehet, hogy hívős szavakat használsz, mégsem élvezed a hittel járó előnyöket. Megtörténhet, hogy fellelkesedsz egy prédikáción, mégsem változik semmi az életedben. Helyesen kell párosítanod a dolgokat. Össze kell adnod, amit hallasz azzal, amit gondolsz, mondasz és teszel. A hit nem egy érzelem, hanem döntés arról, hogy ráállsz Isten Igéjére.

Mai IGE

"Boldog ember az, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot." (Péld 8,34–35)

"Az ember önmaga ellen követi el a legnagyobb igazságtalanságot, amikor Isten akarata ellenére cselekszik és gondolkodik. A bűn útja a nyomor és pusztulás útja... Az egész menny érdeklődve figyeli az ember boldogulását. Mennyei Atyánk csak azt kívánja, hogy kerüljük azokat az élvezeteket, amelyek szenvedést és keserű csalódást okoznak, és szerencsétlenné teszik életünket, végül pedig a boldogság és a menny kapuját is bezárják előttünk. A világ Megváltója békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek hozzá. Csakis olyan kötelezettségeket hárít ránk, amelyek földi lépteinket az áldások magaslatai felé irányítják, amelyekre az engedetlenek sohasem juthatnak el. Az igazán örömteljes élet abban áll, hogy Krisztus – a dicsőség reménysége – bennünk lakozik, és ez nyilvánvalóvá is lesz jellemünkben."

(Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

KERAK 2015. február 28., szombati útravaló szövege:

"Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van." (Zsolt 40,9)

„Legyen a ti hitetek szerint." Máté 9,29

Amikor az Úr Jézus megkérdezte a két vakot, hiszik-e, hogy Ő vissza tudja adni szemük világát, azok „igen"-nel válaszoltak. Mikor megérintette a szemüket, azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint" - és a vakok szemei megnyíltak.

Mindebből csak felszínesen következtethetünk arra, hogy csupán elegendő hitre van szükségünk, és mindazt megkaphatjuk, amit csak akarunk, gazdagságot, egészséget vagy bármit. A hitnek mindig az Úr szaván, Isten ígéretén, a Szentírás valamelyik parancsán kell alapulnia! Különben nem más, mint könnyelmű játszadozás a kívánságokkal.

Amit ebből az Igéből megtanulunk, az az igazság, hogy Isten ígéreteinek gyakorlati beteljesedése a mi hitünk mértékétől függ. Mikor Elizeus megígérte Jóás királynak, hogy győzni fog az arámok fölött, megparancsolta neki, hogy lője nyilait a földbe. Jóás háromszor lőtt a földbe, és azután abbahagyta. Elizeus pedig haragosan közölte a királlyal, hogy az arámokat csak háromszor fogja legyőzni, holott öt vagy hat győzelem is lehetett volna (2Kir 13,14-19). Győzelmének nagysága hitének mértékétől függött.

Így van ez a tanítványok életében is. Arra hívattunk el, hogy hitben járjunk! Mennyire merünk ennek a parancsnak engedelmeskedni? Adjuk fel életbiztosításunkat, betegbiztosításunkat, takarékban levő pénzünket, értékpapírjainkat, részvényeinket? A válasz: „Legyen a ti hitetek szerint."

Ha hitben el tudjuk mondani: „Keményen fogok dolgozni magam és családom jelenlegi szükségleteiért, de ezen felül mindent az Úr ügyébe fogok befektetni, a jövőt illetően pedig Istenben bízom", akkor bizonyosan lehetünk benne, hogy a jövőnkkel az Úr törődni fog. Ő megmondta, hogy nem hagy el bennünket, és az Ő szava megmásíthatatlan. Ha azonban úgy véljük, hogy „emberi bölcsességgel" kell eljárnunk, és valamennyit félre kell tennünk a nehéz időkre, akkor Isten ennek ellenére szeret minket, és hitünk mértéke szerint fog felhasználni.

A hit élete olyan, mint a víz, amely Ezékiel 47 szerint a templomból kifolyik. Belemehetünk bokáig, térdig, derékig - vagy, és ez a legjobb -, úszhatunk is benne.

Isten legdrágább áldásait természetesen csak azok tapasztalhatják meg, akik feltétel nélkül bíznak Benne. Ha hűségét és gondoskodását egyszer már kipróbáltuk és megtapasztaltuk, akkor többé nem lesz szükségünk az „egészséges emberi értelem" mankójára, botjára és párnájára. Valaki azt mondta: „Ha egyszer már a vízen jártál, soha többé nem akarsz majd csónakkal közlekedni."

02.25 Vízen járva

http://velunkazisten.hu/osvenyem/0225_Vizen_jarva

1. 
   

"Megbocsátattak bűneitek az ő nevéért." (1Jn 2,12)

A bűn elválaszt

Az idős János apostol csak a legfontosabbakat helyezi mindazok szívére, akik az ő körlevelét olvassák. Röviden szól, a lényegre mutat. A szeretet régi és új parancsolatának kifejtése után először a gyermekek felé fordul.
Nem a megélhetés, a gondoskodás kérdését járja körül az apostol, hanem mindenek alapjára emlékeztet. E nélkül semminek nincs értelme és létalapja: "Megbocsáttattak bűneitek!" Csak így lehet kilábalnunk életünk legnagyobb válságából, az istennélküliségből.
Annyi mindent várunk az Úrtól: saját kívánságaink, megrögzött elképzeléseink, megszokásaink elfogadását...
De vajon várjuk-e bűneink bocsánatát? Bánt-e a vétkeink következménye?
Valljuk meg őszintén. Megfásult keresztyénségünkben az általunk elképzelt jót várjuk, de nem azt, amit Isten adni szeretne.
Várunk-e Isten felszabadító szavára, amikor letehetjük terheinket? A kisebb-nagyobb bűneink már nem is fájnak, nem is tartjuk életünkre veszedelmes dolognak, hiszen hozzászoktunk, szinte összenőttünk velük. Természetessé váltak. A "kis bűnöket" magunknak bocsátjuk meg. Azt gondoljuk, azokat Isten nem is veszi észre. Ezt szoktuk meg "kinn a világban".
Annyi minden szépet kérünk: ne legyünk betegek, s ha már megbetegedtünk, akkor gyógyulást, fizetésemelést, családi válság megoldódását, egzisztenciális gondjaink kisimulását, egyedül megoldhatatlannak tűnő dolgaink elfeledtetését, jobb esetben beteljesítését. Közben észre sem vesszük, hogy mindezek mögött éppen a meg nem bocsátott vétkeink, Isten elől is takargatott, társainkkal soha le nem zárt ügyeink vannak vagy lehetnek.
Amíg nem éli át az ember, hogy minden bűn elválaszt Istentől, nem fájnak bűneink, addig nem is kérjük az Úr bocsánatát. Minden másra van igényünk, csak bűnbocsánatra nem!
Az idős, hitben sokat megélt apostol Isten bocsánatát tartja a legfontosabbnak. Isten pedig nem másért bocsát meg, mint saját Fiáért, Krisztus Jézusért! Ha pedig Jézus maga mondja, hogy megbocsátattak bűneid, akkor e mögött a kijelentés mögött keresztáldozata áll. Az Úrnak sokat kellett azért fizetnie, hogy legyen bűneinkre bocsánat!
Sok gyermek talán csalódott János apostolban, amikor ezt hallották tőle. Valami nagy, jól hangzó életbölcsességnek jobban örültek volna. De Jézus az életed legmélyebb gyökerére mutat rá. Egyetlen igazi megoldás a megbocsátás Isten részéről. Erre épül minden. E nélkül hiábavalóság minden: szép ház, nyaraló, kényelmes autó, és még sorolhatnánk. Nem vallásoskodó kijelentés tehát az apostol szava: megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért.
Krisztusban oldódik meg minden elhordozhatatlannak tűnő terhünk. Járuljunk elébe töredelmes szívvel.

Szerző: Lajtos János
Lelki útravaló a mai napra

Február 24.

"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róma 7,24)

"Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező." Róm 2,1

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Előbb önmagadat ítéld meg: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Mát. 7,1-5) „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet” (1 Kor. 4,5) Hiszen: „Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,12) Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé” (Róm. 14,10) „… hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szóma=személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10)

Róm. 2,4 Avagy megveted [semmibe veszed; lenézed; félreérted, helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen; gazdagon ömlő] jóságának, elnézésének és hosszútűrésének [türelmes hosszúvárakozásának] gazdagságát, nem tudván, [nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted meg] hogy az Istennek jósága [irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására; új felismerésre Isten felé visszafordulásra] indít? [ösztönöz; próbál vezetni]*

*Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET:: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15) „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,4) Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint*

*És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11) Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

Róm 2,8 [de fizet majd.] haraggal és megtorlással [búsulással; bosszankodással] annak, aki haszonleső, [viszálykodó; perlekedő Önérdek keresője, hajszolója] s nem hajlik [nem hisz (szándékosan és önfejűen)] az igazságra, [nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének] hanem a gonoszsággal [hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen] tart. [követ; hisz]*

*És ennek következménye, amikor eljön az Úr Jézus: „Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,8-10)

Róm. 2,24 Bizony „miattatok káromolják [rossz hírbe hozzák; rágalmazzák] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek] között”, úgy amint meg van írva*

*Hiszen: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8) Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „ „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre (cselekedeteid mutassák), és legyenek fejdíszként a homlokodon (gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek). Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9) „Vegyétek azért a ti szívetekre (bensőtökbe) e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre (cselekedeteid mutassák), és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között (szemeid előtt legyenek mindenkor); És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21) „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [származik; jön]*

*Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma=személyiségében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11) Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=n_IWslnDmN

Pál levele a rómaiakhoz 2. fejezet

1 Azért nincs mentség számodra, ó, ember, bárki légy, aki ítélkezel, mert amiben a másikat megítéled, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed te is, aki ítélkezel.

2 Tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.
3 Vagy azt gondolod, ó, ember, aki elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét?
4 Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?
5 De te konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvaló lesz,
6 aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7 azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök életet ad,
8 de a viszálykodóknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, bosszúállással és haraggal.
9 Nyomorúságban és gyötrelemben lesz része minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, de görögnek is;
10 ámde dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt, zsidót először, de görögöt is,
11 mert Isten nem személyválogató.
12 Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.
13 Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.
14 Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük,
15 jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd
16 azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.
17 De te zsidónak neveztetsz, a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,
18 és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert a törvényből megtanultad.
19 Meg vagy győződve arról, hogy te a vakok vezetője, a sötétben járók világossága,
20 a balgatagok nevelője és a kiskorúak tanítója vagy, mert tied a törvényben testet öltött ismeret és igazság.
21 Ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e?
22 Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodsz-e? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy-e?
23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével Istent gyalázod-e?
24 Úgy, amint meg van írva: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.
25 Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény parancsolatait, körülmetéletlenségét nemde körülmetélkedésül számítják be neki?
27 És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki az Írás és a körülmetélkedés ellenére törvényszegő vagy.
28 Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik,
29 hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! (1Krón 16,31)

Es freue sich der Himmel, und die Erde sei fröhlich, und man sage unter den Heiden, dass der HERR regiert!
1.Chronik 16,31

"... hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. " (Mikeás 6,8)

"Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád és vigyázok." (Zsolt 5,4)

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!" (Ésa 41,10)

"Ha Sátán kísért benneteket, a kétely vagy hitetlenség egyetlen szavát se ejtsétek ki! 

Ha sugalmazásait meghallgatjátok, bizalmatlanság és lázadó gondolatok támadnak szívetekben. 

Ha érzelmeiteket kifejezésre juttatjátok, akkor a kétség minden egyes szava nemcsak magatoknak árt, hanem olyan magvetést eredményez, amely mások szívében is gyökeret ver, és mérges gyümölcsöt terem... Legyen életszabályotok, hogy a csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki az ajkatokon."

(Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)

"Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!" Mózes 5. 5, 29

"Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;
De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.
De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.
Ne ölj.
És ne paráználkodjál.
És ne lopj.
És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.
És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé." 

Mózes V. 5:6-21

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi:6-7).

"Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod. " Mózes V. könyve 33:29

"Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő." Mózes V. könyve 4. rész 24

"Mert tudakozzál csak a régi időkről, a melyek te előtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?
Hallotta-é valamely nép a tűz közepéből szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?
Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válaszszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?
Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kivüle több!
Az égből hallatta veled az ő szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz ő nagy tüzét, és hallottad beszédét a tűz közepéből.
És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az ő magvokat is ő utánok, és kihozott téged az ő orczájával Égyiptomból, az ő nagy erejével:
Hogy kiűzzön náladnál nagyobb és erősebb népeket előled, hogy bevigyen téged, és adja néked az ő földjöket örökségül, mint a mai napon van:
Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!
Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked."

Mózes V. könyve 4. rész 32-40