"Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve, börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását." (Mt 18,28-30)

Az urától eltávozó szolga nem gondolta végig, mi történt vele. Adósság nélkül újra kezdheti életét, nem lebeg többé felette és övéi felett a rabszolgasors réme. Azt gondolhatnánk, hogy kitörő örömmel újságolta szolgatársainak ura jóságát.
Nem így történt. Összetalálkozott egy szolgatársával, aki tartozott neki. Mindössze száz dénárral, ez egy napszám ára volt. Az elengedett tízezer talentumhoz képest bagatell összeg, egy "gyufaskatulya" ára. Azzal össze sem hasonlítható. Elképzelhető lett volna, hogy örömében nagyvonalúan azt mondja adósának: "Most jövök urunktól, jó napom van, mert elengedte tartozásomat! Felejtsük el azt, amivel adósom vagy. Te sem tartozol!"
Sajnos nem így történt! Szolgatársa hasztalan könyörgött, hiába bizonygatta, hogy mindent megfizet. Megragadta őt, fojtogatta, sőt börtönbe vetette. Nem tágított, amíg pénzét vissza nem kapta.
Így teszünk mi is, amikor elfogadjuk Isten ingyen kegyelmét, ám azt nem adjuk tovább. Kioktatjuk az ellenünk vétőket, s nem engedünk. Haragszunk, sőt meg is magyarázzuk, hogy erre jogunk van. Fennen hirdetjük, mekkorát vétkezett ellenünk a másik. Pedig ismerjük, talán meg is tapsoljuk nagyjaink tanácsait, például Dante verssorát: Ha bölcs, hát könnyen megbocsát az ember,
S ez felér egy harci győzelemmel!A megbocsátás valóban győzelem, jogosnak hitt haragunk, megsértett önérzetünk, önmagunk feletti győzelem. Ezért nem is könnyű. De hát Istennek sem könnyű megbocsátania tengernyi vétkünket, megannyi mulasztásunkat, tékozló útjainkat, vállvonogató magatartásunkat. Hogyan lett volna könnyű, egyetlen Fia feláldozásába került. Mégis megtette, ingyen, kegyelemből, a Krisztusért megbocsátott. Tőle kapott bocsánatunk akkor lesz a mienk, amikor lemondunk bosszúról, a másik kioktatásáról, a magunk szerepének folytonos tisztázásáról, s ezek helyett mi is megbocsátunk családtagnak és felebarátnak egyaránt.

Uram!
Sokszor kezdhettem elölről mindent, mert te megbocsátottál nekem. Segíts a tőled kapott bocsánat erejével és örömével ugyanígy tennem társammal, a másik emberrel! Segíts elfelejtenem a bántást és a sérelmeket! Segíts örülnöm annak, hogy a megbocsátás nyomán együtt tudunk újat kezdeni! Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/napiige

Segnet, die euch fluchen; betet für die, die euch beleidigen! Lukas 6,28 (ELB)

Wie reagieren Sie, wenn jemand Sie verletzt? Lassen Sie sich davon die Freude rauben? Oder gehen Ihre Gefühle mit Ihnen durch? Lukas 6,27-28 sagt uns, was wir tun sollen, wenn andere uns verletzen: Wir sollen für sie beten und sie segnen.

Es ist keine natürliche Reaktion, für das Glück von Menschen zu beten, die uns beleidigt haben. Doch Gottes Weisheit ist so viel größer als unsere, und auch wenn sich ein derartiges Gebet nicht richtig anfühlt, ist es doch genau das Richtige. Aus dem Grund bin ich bereit zu gehorchen und zu sagen: »Herr, ich habe eigentlich keine Lust, für das Glück von Menschen zu beten, die mich verletzt haben. Aber im Glauben tue ich es trotzdem, weil du sagst, ich soll sie mit deiner Gegenwart segnen.«

Für diese Menschen zu beten, ist eines der schwierigsten Dinge, die Gott von uns verlangt. Vor allem dann, wenn wir überzeugt sind, dass sie im Unrecht sind und die Vergebung nicht verdient haben.

Aber Gott möchte, dass wir uns in Vergebung üben. Wer sich für den Weg der Vergebung entscheidet, wird den Frieden und die Freude erleben, die im Gehorsam gegenüber Gottes Wort zu finden sind. Wenn Sie Gott gehorchen, kann er Ihnen helfen, den Schmerz zu überwinden, damit Sie sich wieder am Leben freuen können.

Gebet: Gott, es fällt mir schwer, aber ich bete für diejenigen, die mich verletzt haben: Bitte segne sie. Hilf mir, den Schmerz loszulassen und ihnen zu vergeben.

© 2017, Joyce Meyer e.V.