„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (Mt
9,13) – mondja Jézus a mai evangéliumban azoknak, akik helytelenítik, hogy
betér Máté házába. Istennel való kapcsolatunk egyik eleme, hogy beismerjük
bűneinket, mert ha tökéletesen jónak tartjuk magunkat, nem tud mit kezdeni
velünk. Esendőségünk és gyengeségünk megvallásának nem az a célja, hogy
még jobban elkeseredjünk vagy elveszítsünk önbizalmunkat, de nem is azt
jelenti, hogy szerencsétlenek vagyunk és azok is maradunk, mert nincs már
reményünk a jobb életre. Éppen ellenkezőleg: Isten előtt azért valljuk meg
bűneinket, mert él bennünk a remény, hogy ő nem akar meghagyni a bűnös
állapotban, hanem fel akar minket emelni.
Ennek a lelki felemelkedésnek az első lépése a bűnbánat. Az irgalmas Jézus
ma hozzánk fordul, és minket bűnösöket, bűnbánókat hív, miként egykor
meghívta Mátét. Egy vámost, egy pénzbeszedőt hívott meg, akit mások
bűnösnek tartottak foglalkozása miatt. Az Úr betér a mi házunkba, a mi
otthonunkba is, ahogyan betért Máté házába. S miként Máté életét
megváltoztatta e találkozás, ugyanúgy az én életemet is új irányba
állítja. Mit teszek, ha megszólít, meghív engem az irgalmas Jézus?
Az őszinte bűnbánat fogalmazódik meg a szentmisén, amikor ezt imádkozzuk:
„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval
mondd, és meggyógyul az én lelkem.” Bűneim ellenére Jézus be akar térni
hozzám.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó
és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis,
ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó
gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz
indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy
gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy
világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha
tiszta a szívünk.
