A mai napunkat sem lehet jónak megélni, hogyha hiányoznak a krisztusi emberek. Ha nincs befogadás, nincs szeretet, ha nincs megértés, türelem, segítő gesztus, ha nincsen erősítő szó vagy csöndes kiállás a gyenge mellett.
A mai nap is kárba vész, haszontalan, sőt keserű, ha nem élem meg a másik ember hozzám fordulásában a velem törődő, rám ragyogó, sugárzó áldást. Talán egy idegen kedves mosolyában, amely látszólag ok nélkül derül fel az arcán, a szemében, amely egy pillanatra belekapaszkodik az enyémbe.
Jézus mai üzenetében nem az a hangsúlyos, hogy én élvezzem a só jó ízét, hanem hogy én váljak áldássá mások számára. De ha arra gondolok, hogy én mit kaptam hűséges, állhatatos keresztyénektől, Jézus követőitől, akkor könnyebb betöltenem a feladatot: megélni a só rejtett, mégis oly nyilvánvaló hatását ott, ahol vagyok. Érezhetővé tenni, akik mellettem élnek, dolgoznak, szorgoskodnak, s éppen ezért oly gyakran csattannak össze érdekek, szemléletek, kívánságok, lehetőségek. Ebben a helyzetben tanítványként, sóként jelen lenni, ez az Úr kérése.
Ha arra gondolok, hogy mennyi sötét és gonosz lakik bennem, megrémülök. Ha arra gondolok, hogy mennyire ragaszkodom a valós vagy vélt igazamhoz, milyen erővel kötöz a lustaság és önzés, kétségbe esem. Ha arra gondolok, hogy én akarok kapni, és mindig arra törekszem, ami nekem jó, kényelmes, hasznos, elkeseredem.
De nem akarok haszontalanná lenni. Nem akarom a szemétre dobott, az értéktelen eszköz sorsát.
Segíts, Uram, ha tényleg ilyen sokra tartasz! Te győzz ma is bennem, minden utamon, találkozásaimban, váratlan helyzetekben, szokássá vált környezetemben, hogy betölthessem akaratod.
Szerző: Sztojanovics András
Lelki útravalónk az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészei által készített IgeIdő című online kötetből való.
Lelki útravaló a mai napra
Április 12.
A mai nap is kárba vész, haszontalan, sőt keserű, ha nem élem meg a másik ember hozzám fordulásában a velem törődő, rám ragyogó, sugárzó áldást. Talán egy idegen kedves mosolyában, amely látszólag ok nélkül derül fel az arcán, a szemében, amely egy pillanatra belekapaszkodik az enyémbe.
Jézus mai üzenetében nem az a hangsúlyos, hogy én élvezzem a só jó ízét, hanem hogy én váljak áldássá mások számára. De ha arra gondolok, hogy én mit kaptam hűséges, állhatatos keresztyénektől, Jézus követőitől, akkor könnyebb betöltenem a feladatot: megélni a só rejtett, mégis oly nyilvánvaló hatását ott, ahol vagyok. Érezhetővé tenni, akik mellettem élnek, dolgoznak, szorgoskodnak, s éppen ezért oly gyakran csattannak össze érdekek, szemléletek, kívánságok, lehetőségek. Ebben a helyzetben tanítványként, sóként jelen lenni, ez az Úr kérése.
Ha arra gondolok, hogy mennyi sötét és gonosz lakik bennem, megrémülök. Ha arra gondolok, hogy mennyire ragaszkodom a valós vagy vélt igazamhoz, milyen erővel kötöz a lustaság és önzés, kétségbe esem. Ha arra gondolok, hogy én akarok kapni, és mindig arra törekszem, ami nekem jó, kényelmes, hasznos, elkeseredem.
De nem akarok haszontalanná lenni. Nem akarom a szemétre dobott, az értéktelen eszköz sorsát.
Segíts, Uram, ha tényleg ilyen sokra tartasz! Te győzz ma is bennem, minden utamon, találkozásaimban, váratlan helyzetekben, szokássá vált környezetemben, hogy betölthessem akaratod.
Szerző: Sztojanovics András
Lelki útravalónk az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészei által készített IgeIdő című online kötetből való.
Lelki útravaló a mai napra
Április 12.
