Krisztus nem emberi rabságból, hanem az örök haragtól szabadított meg bennünket. A lelkiismeretünkben. Itt van a mi szabadságunk, nem másutt. Mert Krisztus minket lelkileg tett szabaddá, úgy, hogy lelkiismeretünk szabad, örvendező és nem fél az eljövendő haragtól. Ez az igazi szabadság, amelyet nem becsülhetünk eléggé. Mert ki is tudná kibeszélni, mit jelent az, mikor valaki biztos lehet afelől, hogy Isten nem haragszik rá, sőt nem is fog soha többé, hanem a Krisztusért kegyelmes Atyja s az is marad mindörökké. Bizony dicsőséges és megfoghatatlan szabadság: tudni, hogy a felséges Isten kegyelmes hozzám.
Ebből következik az a másik szabadság, hogy a Krisztusban szabaddá lettünk törvénytől, bűntől, haláltól, ördög hatalmától és a pokoltól. Mert amiképpen Isten haragja nem rettent többé, hiszen Krisztus megszabadított tőle, ugyanígy a törvény és bűn sem vádolhat, vagy kárhoztathat.
Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének című kötetéből való.
