Ez az ige csupa vigasztalás, mert gyönyörű képben érteti meg, hogy kicsoda Jézus, mi az ő tiszte s milyen érzülettel van hozzánk.
Kegyelemmel van hozzánk s mi erre mindig bátran hivatkozhatunk. Hiszen éppen arra kereszteltek meg s az evangélium hozzá a pecsétes igazolvány, hogy én a Krisztus kedves báránya vagyok. Jó pásztor ő, aki megkeresi elveszett juhocskáját. Nem a törvény szerint bánik velem, nem követel, nem hajszol, nem fenyeget és nem ijesztget, sőt csupa édes kegyelmet gyakorol. Maga száll le hozzám, vállára vesz s nékem csak engednem kell, hogy hordozzon. Mért félnék hát akár a törvény mennydörgő rettentéseitől, akár az ördögtől? Hiszen Annak védelmében nyugszom, aki mindenét nekem adja, hordoz, megtart. Míg báránya maradok, míg Pásztoromat meg nem tagadom s Tőle botorul el nem szakadok, - addig nem veszhetem el.
Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének című kötetéből való.
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/napiige
