Emberi hatalommal a gonoszokat se ki nem irthatjuk, se meg nem változtathatjuk. Annál kevésbbé, mert a gonoszok gyakran erős többségben vannak.
Ezenfelül értenek ahhoz, hogy kell szépet mutatni. Fitogtatják nagy bölcseségüket és szent életüket. Látszatra olyanok a nép között, mint búzavetésben a szép, nagy bogáncs, amely magasabbra nő és szebb külsőt mutat, mint a gabona. Pompás zöld levél, nagy, barna fej. A jó kalásznak viszont nincs pompázó termete, hanem egyszerű halványsárgán szerénykedik a mezőn. Úgyhogy, aki nem ismeri mind a kettőt, esküdni merne rá, hogy az a dudva a hasznosabbik.
De ha a dudvát tisztára ki akarnánk tépni, azokon is kár esnék, akik még megjavulhatnak. Tűrnünk kell hát őket. De nem úgy, hogy uralkodjanak rajtunk. A bűnt se tudjuk maradéktalanul kitisztogatni magunkból, - csak ne uralkodjék rajtunk. A bűn oly mélyen gyökerezik a húsban és vérben, hogy ifjúságunk a bűnös vágytól, vénségünk a fösvénységtől nem maradhat meng egészen. Csak uralkodni ne engedjük e bűnöket, hanem gyűrjük magunk alá. Ezért gyakoroljuk magunkat Isten törvényében. Ezért vegyük segítségül a Miatyánkot. Míg aztán Krisztust ragadjuk meg, hogy ő legyen szívünk öröme.
//www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/napiige
