"A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!"
"Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele!"
(Mát 6,11; 1Tim 6,8)
"Sohasem élvezte úgy ember az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomát, mint ahogy az emberek örültek a szerény tápláléknak, amelyet Jézus Krisztus az emberi településektől távol nyújtott nekik a sokezres tömeg csodálatos megvendégelésénél.* [jegyzet: A történetet lásd Mát 6. fejezetében]
Ha az emberek ma egyszerűszokásokhoz tartanák magukat,
ha összhangban élnének a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva kezdetben, akkor tökéletesen lehetne gondoskodni az emberiség szükségleteiről. Kevesebb volna a fölösleges kívánság, és több lehetőség lenne Isten útjain munkálkodni. Az önzés, a természetellenes szenvedély azonban bűnt és nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőséget, másrészt a nélkülözést.
Jézus nem fényűző vágyak kielégítésével akarta magához vonzani az embereket. A hosszú, fárasztó nap után a kimerült, éhes tömegnek az egyszerű eledel nemcsak az erejét biztosította, hanem szívélyes tanítást is nyújtott. A Megváltó nem ígérte oda követőinek a világ anyagi bőségét. Eledelük lehet egyszerű, még hiányos is, sorsuk szegénységbe taszíthatja őket, de szükségletüket mindenkor kielégíti. És megígérte azt, ami a földi javaknál sokkal többet ér: szüntelen, vigasztaló jelenlétét."
(Jézus élete, "Adjatok nékik ti enni!" c. fejezetből)
