a) Elkötelezed magad döntésed mellett újra és újra, akárhányszor meg nem bocsátó gondolatok törnek elő.
b) Békességre igyekezel azon a területen, amit azelőtt a keserűség, bánkódás és bosszúálló gondolatok foglaltak el, amíg a Szentlélek teljesen át nem veszi a terepet beköltözve oda.
c) Elengeded a régi, mérgező kapcsolatokat mindazokkal, akiknek egyetlen célja, hogy ne engedjék begyógyulni a régi sebeket. Amikor változni nem akaró emberek környezetében valaki megváltozik, akkor kénytelenek ők is észrevenni, hogy változásra lenne szükségük, ám ez megrémíti őket.
d) Megváltásod azonnali volt, de a megszentelődés egy folyamat; ugyanígy a megbocsátás mellett hozott döntés is egy pillanat műve csupán, a gyógyulás útját azonban végig kell járni.
e) A neheztelés terhétől és a meg nem bocsátás mérgétől szabad élet egy döntésen múlik, ezt a döntést azonban sokszor újra és újra meg kell hozni a későbbiekben is. Ez egyre könnyebb lesz, ahogy távolodunk régi életünktől és közeledünk a fény felé… Pál azt mondta: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Galata 5:1). Minden alkalommal, amikor valakit vagy valamit szabadon engedünk, magunk is a szabadság túláradó ajándékát kapjuk. Ez olyan garantált szellemi alapelv, ami kiállta az idő próbáját, és biztosítékát a Szentírás adja.
