Evangélium:
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így
válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,57-62
Elmélkedés:
Napjainkban számos fiatal lelkesedik egy ideig a hitbeli dolgokért, mert
szíven találta az evangélium szava és megérintette Krisztus szeretete, de
később mégis alábbhagy buzgóságuk. Valami megakadályozza őket, hogy
végleges döntést hozzanak, s elkötelezzék magukat Jézus személye és
tanítása mellett. Mintha csak a mai evangéliumban szereplő első embert
tekintenék példaképüknek a lelkesedés tekintetében. Másokat talán éppen
Jézus szólít meg és ők meg is hallják ezt a hívást, de vannak olyanok is,
akik nem képesek korábbi életüket felszámolni, hogy egészen az Urat
kövessék.
Az evangélium nyitva hagyja a kérdést, hogy a három személy miként
válaszolt, elindultak-e Jézus nyomában. A történet nyitottsága
válaszadásra ösztönöz minket. Vajon hogyan döntünk, ha ilyen helyzetbe
kerülünk?
Mindegy, hogy én lépek Jézushoz a követés vágyával vagy ő hív meg engem, a
kérdés mindig az, hogy el tudok-e hagyni mindent érte. Nem elegendő ugyanis a szándék, az elhatározás, ha bizonyos dolgok visszahúznak a
világba, s megakadályoznak abban, hogy egészen Jézusnak adjam magam. A
követésnek, a tanítványi életnek ez a lényege: egészen az Úrnak adom
magam, nem tekintek hátra, hanem csak előre, arra az útra, amelyen
haladnom kell, arra a feladatra, amelyet teljesítenem kell. Isten
országának örömhírét csak elkötelezetten, osztatlan szívvel lehet
hirdetni.
© Horváth István Sándor
