Jézus világra jöttében tulajdonképpen nincsen semmi rendkívüli, ellenkezőleg: a körülmények az átlagosnál egyszerűbbek, szánalmasan szegényesek. A szülők úton vannak, otthonuktól távol, a színhely egy összetákolt vagy barlangszerű istálló, a szükséges meleget legfeljebb az állatok párája szolgáltatta. Ki tudja, Józsefen kívül volt-e a tapasztalatlan Máriának segítsége, s a szülés után jutott-e erőt adó táplálék?
Mai karácsonyainkon gazdagon van terítve az asztal, csillog a karácsonyfa, alatta ajándékok bősége, a meghitt családi fészek szeretteinket öleli magába. Mindnyájan méltatlankodnánk, sőt fel is háborodnánk, ha egyszer egy esztendőben, s talán éppen karácsony szent estéjén ilyen "betlehemi" körülmények közé juttatna minket az Isten.
Pedig éppen neki tetszett így. Így akarta. Ez is része annak, hogy Jézus, az Isten egyszülött Fia valóságos emberré lett. Az emberi sorsok közül pedig a legnehezebbet választotta: egy megvetett, sokat üldözött nép körében, a római világbirodalom által leigázott országban, elszegényedett család tagjaként vette fel a halandó emberi létet.
Jézus születésével az Isten felmagasztalta, kitüntette az emberi életet. Ha sorsunk nehéz, adjon erőt, hogy Jézus is ezt a sorsot élte! Ha életünket túlságosan profánnak, Istentől távolinak érezzük, tudjuk meg: Jézus élete megszenteli életünket. Mindennapjaink is az Istenéi. S nehézségeket hordozva, betegség terhe alatt, sőt a halál árnyékában is teljes életet élhetünk, mert Jézus embernek született. Magára vette a legnehezebb emberi életet, ezzel segít nekünk is megszeretni sorsunkat.
A jászolban a Kisded, a ma született Jézus. Egészen olyan, amilyennek mi születtünk. És mégis más: Ő a Messiás. A mindnyájunkért megszületett Krisztus!
Uram!
Köszönöm neked születésed ünnepét, a karácsonyestének örömét, csendjét, békességét. Köszönöm azokat, akik egykor széppé tették ezt az estét, de már nincsenek közöttünk. Légy áldott értük!
Segíts, hogy családom tagjainak az elkészített ajándékokon túl is adni tudjak: pislákoló hitem melegét, beléd vetett reménységem fényét, tőled kapott szeretetem erejét. Légy áldott szeretteimért!
És legfőképpen légy áldott azért, hogy te vagy karácsony legdrágább ajándéka! Nekem is, az enyéimnek is. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/napiige
