2014. Május 19. Hétfő
Elutasítottak?
„Ne félj… mert én veled vagyok…” (Apostolok cselekedetei 18:9-10)
Amikor Pál új hitét próbálta megosztani régi barátaival, azok „ellene szegültek és szidalmazták” (ApCsel 18:6). Fájdalmas az, ha elutasítanak azok, akiket szeretsz. Pálnak annyira fájt ez az elutasítás, hogy Istennek kellett biztatnia őt: „Ne félj… mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked…” (ApCsel 18:9-10). Később az apostolok is gyanakvóan bántak vele. Úgy látták, hogy túl zsidó ahhoz, hogy keresztyén legyen, és túl keresztyén ahhoz, hogy zsidó legyen. Egész szolgálata alatt csalódások érték, sokszor utasították el azok, akiket szeretett. Azonban, ha az emberek cserbenhagynak, az Isten karjaiba vezethet. Mások elutasítása azt is eredményezheti, hogy közelebbi, bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Istennel. Amikor Pált megkövezték és félholtan otthagyták, akkor isteni „erősítést” kapott, és akkor élt át csodálatos dolgokat (ld. ApCsel 14:19-20). Az emberek elutasítása következtében Istenre kezdesz támaszkodni, mint soha azelőtt, hiszen nem is fordulhatsz máshoz! Ilyenkor, ha nem hallod Isten szavát, sehonnan nem jön remény. Amikor elutasítanak, Istennek megvan a módszere, hogy új áldásoknak nyisson utat, olyan szinten, ami másként hiányozna életedből. A legnagyobb szellemi növekedés általában a legnagyobb próbák eredménye. A zsoltáros azt írta: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára [Isten igazol]. Megkened fejemet olajjal [napi megerősítés], csordultig van poharam [nagyobb áldás]” (Zsoltárok 23:5). Az igazság az, hogy némi fájdalom és akadályoztatás nélkül nem juthatunk el odáig, hogy Isten asztalánál üljünk, és élvezhessük mindazt a jót, amit nekünk tartogat.
Mai IGE
„Ne félj… mert én veled vagyok…” (Apostolok cselekedetei 18:9-10)
Amikor Pál új hitét próbálta megosztani régi barátaival, azok „ellene szegültek és szidalmazták” (ApCsel 18:6). Fájdalmas az, ha elutasítanak azok, akiket szeretsz. Pálnak annyira fájt ez az elutasítás, hogy Istennek kellett biztatnia őt: „Ne félj… mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked…” (ApCsel 18:9-10). Később az apostolok is gyanakvóan bántak vele. Úgy látták, hogy túl zsidó ahhoz, hogy keresztyén legyen, és túl keresztyén ahhoz, hogy zsidó legyen. Egész szolgálata alatt csalódások érték, sokszor utasították el azok, akiket szeretett. Azonban, ha az emberek cserbenhagynak, az Isten karjaiba vezethet. Mások elutasítása azt is eredményezheti, hogy közelebbi, bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Istennel. Amikor Pált megkövezték és félholtan otthagyták, akkor isteni „erősítést” kapott, és akkor élt át csodálatos dolgokat (ld. ApCsel 14:19-20). Az emberek elutasítása következtében Istenre kezdesz támaszkodni, mint soha azelőtt, hiszen nem is fordulhatsz máshoz! Ilyenkor, ha nem hallod Isten szavát, sehonnan nem jön remény. Amikor elutasítanak, Istennek megvan a módszere, hogy új áldásoknak nyisson utat, olyan szinten, ami másként hiányozna életedből. A legnagyobb szellemi növekedés általában a legnagyobb próbák eredménye. A zsoltáros azt írta: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára [Isten igazol]. Megkened fejemet olajjal [napi megerősítés], csordultig van poharam [nagyobb áldás]” (Zsoltárok 23:5). Az igazság az, hogy némi fájdalom és akadályoztatás nélkül nem juthatunk el odáig, hogy Isten asztalánál üljünk, és élvezhessük mindazt a jót, amit nekünk tartogat.
Mai IGE
